Életrajz

1941. március 23-án született Ózdon. Élete első 14 évét Bükkszenterzsébeten töltötte. Édesapja, Utassy József az ózdi vasgyárban, bányákban dolgozott segédmunkásként, közben három évet Németországban volt mezőgazdasági munkás. Fia születése után behívták katonának, a doni visszavonuláskor szerzett sérülésébe halt bele. Édesanyja Kiss Margit, egy évet ő is dolgozott Németországban.
Megözvegyülve Kovách Ferenc cipész lett a társa, fiának nevelőapja.
Az alsó tagozatot szülőfalujában, a felsőt az azzal egybeépült Tarnaleleszen végezte.
1955–1959 között az egri Dobó István Gimnáziumba járt, reálosztályban érettségizett. A budapesti bölcsészkar magyar–orosz szakára helyhiány miatt nem vették fel. Pétervásárán lett az OTP tisztviselője, majd a járási művelődési ház művészeti előadója.
Az ELTE BTK magyar–népművelés szakpárját 1961–1967 között végezte el. Közben fél évig a borsodnádasdi hengerműben dolgozott. A végzés után néhány hónapig könyvtáros volt, majd 1972-ig nevelőtanár lett egy szakmunkásképző intézet kollégiumában. Azóta szabadfoglalkozású íróként működött.
1968-ban megnősült, felesége Horváth Erzsébet, aki ugyancsak bölcsészkart végzett. Tanárként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. Egy fiuk született, József (1969–1989), aki gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
 
Diáklapok után első versei 1965 decemberében jelentek meg a Kortársban. Ezidőben szerveződött a bölcsészkaron a Kilencek költőcsoportja. Antológiájuk, az Elérhetetlen föld Juhász Ferenc, Kormos István, Nagy László, Váci Mihály ajánlásával sem jelenhetett meg. Még magánkiadásban sem. Végül az Írószövetség elnöke, Darvas József tette lehetővé a kiadást. 1969 karácsonyára jelent meg Nagy László ajánlásával a kötet. Pár héttel korábbi Utassy József első önálló verseskönyve, a Tüzem, lobogóm!, amely – akárcsak az antológia – komoly sikert aratott  a fiatalok körében. Ugyanakkor felkeltette a hatalom gyanakvását a versekben megnyilvánuló társadalomkritika, a Petőfit idéző szabadságvágy és indulat.  Második kötetének – Csillagok árvája (1977) – azért kellett évekig hevernie a kiadóban, mert számos verset ki akartak vele hagyatni, s ő ebbe nem egyezett bele. A megpróbáltatások súlyos idegbetegséget idéztek elő, hatásuk élete végéig tartott. Ezt idézi fel a Kálvária-ének (1995).
A hetvenes évektől többször járt Bulgáriában. Tanulta a nyelvet, költőket fordított.
A nyolcvanas évektől folyamatosan kiadták felnőtt-és gyermekvers-köteteit, köztük 1984-ben, 1988-ban és 2001-ben összegyűjtött verseit. Önálló kötete 2002-ben, majd 2006-ban jelent meg.
A Kilencek önszerveződésű csoportja 1969 után nem bomlott fel, bár kibontakozásukat gátolta az irodalompolitika. 1969 után 1982-ben, 1994-ben és 2009-ben – azonos címmel – újabb antológiáik láttak napvilágot.
2005 óta Rédicsen élt. Ezüst rablánc címmel 2010-ben adta közre utolsó könyvét, melyet maga válogatott.
2010. augusztus 27-én, hosszú betegség után hunyt el Zalaegerszegen. Szeptember 12-én helyezték örök nyugalomra a rédicsi temetőben - fia mellé.
Síremlékét Mihályi Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1978 – József Attila-díj
1989 – Magyar Művészetért Díj
1989 – Déry Tibor-jutalom
1994 – A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
1995 – IRAT nívódíj
1996 – Déry Tibor-díj
1996 – Tiszatáj-díj
1997 – Pro Literatura-díj
2001 – Balassi Bálint-emlékkard
2001 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
2001 – Az Év Könyve-jutalom
2002 – a Magyar Művészeti Akadémia tagja
2008 – Kossuth-díj
2009 – Bethlen Gábor-díj 
 
 
 
Főoldal   ÷   Hírek, események   ÷   Életrajz   ÷   Galériák   ÷   Videó- és zenetár   ÷   Versek a költőhöz   ÷   Impresszum   ÷   Elérhetőségek